A Lehet Más a Politika azt szeretné elérni, hogy az Európa Parlamenti választások kampányaira a pártok ne költsenek 50 millió forintnál többet.

Íme a kiáltványuk is:

1. Átlátható párt- és kampányfinanszírozást! Szét kell választani a pártok működési és kampánykiadásait. A pártok a kampányfinanszírozást kizárólag egy elkülönített és nyilvános kampányszámláról végezhessék!

2. Rövidebb kampányokat! A kampányok költségét csökkenteni kell a kampányidőszak lerövidítésével, a reklámfelületek és időkeretek korlátozásával.

3. Korlátozzuk a céges adományokat! A kampányok támaszkodjanak magánadományozásra, és  az egy adományozótól 500 ezer forint fölött érkező adomány a pártalapítványok esetében is éves összesítésben legyen nyilvános.

4. Ne legyen bújtatott támogatás! A kampányidőszakban közhasznú szervezetek sem közvetve (pl. közös rendezvények), sem közvetlenül, sem pénzben, sem pedig természetben (pl. helyiség biztosítása) ne nyújtathassanak támogatást a pártok számára.

5. Egyenlő esélyeket! Szabályok közé kell szorítani az állami, önkormányzati cégek és az önkormányzatok hirdetési politikáját. Fel kell számolni a mindenkori kormányzó erőket aránytalanul segítő kormányzati marketinget. Csak így érhető el, hogy felszabaduljon a helyi nyilvánosság.

6. Nincs pardon: Aki megsérti a párt- és kampányfinanszírozás rendjét, azzal szemben lehessen közjogi és büntetőjogi szankciókat foganatosítani.

A pontok kritizálása előtt azonban röviden kitérnék arra, miért esztelen az 50 milliós mennyezet bevezetésének követelése.

  • Egy normális országban ezzel a pénzzel normális cégeket bíznak meg különböző anyagok elkészítésére. Azaz egy normális országban egy 50 milliós plafon a gazdaság élénkítése ellen hatna. Más kérdés, hogy Magyarország nem normális ország.
  • Magyarországon ezek a pénzek a pártok egyik zsebéből a másikba vándorolnak. Majd vissza. Minden más esetben pedig kikényszeríti az uram-bátyám rendszer igénybevételét, aminek amúgy sem mondanám, hogy ma híjján lennénk.
  • Egy új párt szájából ez a követelés olyasformán hat, mint amikor a szerényebb sorsú szomszéd a tehetőstől azt követeli, cseréljenek lakást. Komolytalan, a realitástól minden síkon elrugaszkodott. Ez a követelés önromboló.

És akkor lássuk a pontokat:

  1. Az elkülönített számla nem ad megoldást a legjelentősebb problémára, a lekövethetetlen "apró szívességek" cseréjének rendszerére. Sőt, botor módon erősíti is azt, hiszen a nyilvánosság nyomására a pártok logikus válasza a totális rejtőzködés. Ébresztő srácok: ez nem Nyugat-Európa, ez Hungarisztán!
  2. Az időbeli rövidítés feleslegessé válik a kampányfelületek csökkentésével. A kampányok intenzitását, azok befolyásoló hatását az időbeli rövidítés semmiben sem befolyásolja szinte. A valódi nyomást az állampolgárokra az jelenti, hogy a munkahelyükre menet hányszor olvassák ezeket a plakátokat, nem az, hogy meddig. A felületek bérlése is önmagában drágább, mint az időtartam, amíg bérlik. Értelmetlen az idő korlátozása.
  3. Ez a pont meghasonlott önmagával... egyszerűen semmi köze a vastagon szedett felszólításnak az utánakövetkező mondathoz. A cégek korlátozása nem jelenti automatikusan a polgári adományok emelkedését, sem pedig fordítva. Ezt a pontot sokkal világosabban kellett volna megfogalmazni.
  4. Az uram-bátyámot ez a pont is inkább nagyobb titokra, mintsem nyilvánosságra kényszeríti. Az elszámoltathatóság sokkal fontosabb, és értékesebb eszköz, mint az ész nélküli korlátozás.
  5. A kormányt nem eltiltani kell az eszközöktől, hanem rákényszeríteni, hogy azokat helyesen használja. A kormányzati marketingnek a társadalomban komoly ismeretterjesztő és nevelő-útmutató szerepe és jelentősége van, ezt megvonni esztelenség!
  6. Ezzel a ponttal egyet lehet érteni, de be kell látni: ez ma Magyarország legkisebb gondja, ezek is csak tünetek és nem okok.

Összegezve tehát: a kiáltvány elsietett, átgondolatlan. Egy lózung, semmiben sem tér el a Fidesz vagy az MDF retorikájától, egyes elemei pedig visszaidézik a Magyar Szociális Zöld Párt idióta stílusjegyeit, amelyekkel sikeresen bukták el szimpatizánsaik túlnyomó részét. Ez a szöveg egy halandzsa, egy kamu. Mellébeszélés, pontosabban.

Magyarország lakossága tudja, miért akartok 50 milliós plafont. A pártok is tudják. Srácok, legyetek már annyira tökösek és mondjátok ki, mert az emberek ezt akarják hallani: felszólítjuk a magyar parlamenti pártokat, hogy ne fosszák ki az államkasszát EP-kampány címe alatt; hogy azonnali hatállyal szüntessék meg az uram-bátyám rendszer és kéz kezetmos felfogás gyakorlatát; hogy nyilvánosan számoljanak el a kampányra költendő milliárdokról, beleértve a bartel költségeket és az adományokat is; hogy a kampány elemeivel megbízott cégek és a kampányok támogatóinak nevei és cégeiknek nevei kivétel nélkül legyenek nyilvánosak!

Ezt várják az emberek, de az LMP most csalódást okoz nekik. Csalódást, mert nem egyenesen beszél, hanem mondatvirágokat körmönfon! A parlamenti pártok pedig röhögve dobják vissza, mondván, ez a kiáltvány semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, és totálisan esztelen!

Ez nem kommunikáció, ez nem átgondoltság, ez nem politika!

Legyen más a Lehet Más!

A bejegyzés trackback címe:

https://nonplusultra.blog.hu/api/trackback/id/tr71997471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

il dottore 2009.03.12. 17:20:31

Egy lépés még nem az egész utazás!

Szerintem várd ki a végét... Amúgy meg hány pártnak hozzáférhető a gazdálkodása? Az LMP-ének legalább az. És bár lehet nem fog 50 millióval gazdálkodni a kampány során, de legalább látom azt, hogy mit, mikor és mire költöttek... És lehet badarság az 50 milliós határ, mert miért pont 50 millió! De nem 50, akkor mennyi 100, 1000, 100 000 millió? Te hol húznád meg?

prometheus_X 2009.03.12. 20:36:28

Nem húznám meg, mert értelmetlennek tartom ebben az esetben egy konkrét határ kialakítását. Ez csak a sebek nyalogatása, nem a nyavalya megszüntetése. A nyavalya úgy szüntethető meg, ha a pártfinanszírozás mindenestül megnyílik a polgári lakosság felé. Ahhoz amit az LMP itt felsorol, kevés. Kőkeményen kötelezni kéne a pártokat arra, hogy minden tételt nyilvánosan vezessenek. Az 5Ft-ot úgy mint az 5milliót. Mert ki dönti el, mi a sok pénz? A kisnyugdíjas, vagy a vállalkozó? El kell felejteni a direkt korlátozást. Korlátozni a népakaratnak, a polgári kontrollnak kell, elszámoltatással, nyilván nem akadályoztatással.

Nem vagyok ellene az LMP-nek, ez a poszt nem egy hagyományos ócsárlás. Be akarok lépni az LMP-be, mert komolyan hiszem, hogy paradigmaváltás kiharcolására alkalmas közösség. De ez nem azt jelenti, hogy bólogatni fogok minden lépésükre. Az esztelenségre kutya kötelességemnek érzem felhívni a figyelmüket. A sajátjukéra sokszorosan is. Egyrészt mert ettől lesz jobb, ettől lesz más, ez fogja gyarapítani. Másrészt nem vagyok hajlandó még egyszer ráfaragni arra, hogy hova kötelezem el magamat. Ha az LMP tolerálni és értékelni képes a kritikai élt, akkor ott a helyem. Ha nem, akkor ugyanolyanok mint a többi. Tesztelem őket, ha így tetszik.
süti beállítások módosítása