Megtörtént a várva várt nemzeti áttörés: Orbán kezet fogott Gyurcsánnyal. Döbbenetes, hihetetlen! Valódi csodának lehetünk kortárs tanúi, kedves polgártársak. A poszt ezen a ponton akár félbe is szakadhatna, mivel ezen a momentumon túlmenően semmi érdemi dolog nem történt. De mivel nem az a célom, hogy beszámoljak az érdemi dolgokról, hanem az, hogy beszámoljak az érdemtelenségről, ezért a poszt tovább folytatódik.

Rendkívül örülök annak, hogy Sólyom László köztársasági elnök nem vett részt a hungarisztáni politikai-közéleti cirkusz csúcstalálkozóján, ezzel számomra rendkívül megerősítette azt a gondolatomat, hogy ő az ország egyetlen értelemmel bíró közjogi méltósága - mély tiszteletem innen érje őt utól.

És most nézzük mi történt (ha-ha)! Mindenki meglepetésére Gyurcsány nyomta a 12 pontját, Orbán nyomta a 7 pontját és fikázta Gyurcsányét, Gyurcsány pedig Orbánét. Közben voltak felszólalók és étkezők. Ezek szerint az ő érdekszférájukba tartozó vállalkozásokat mégsem érint annyira az USA-ból idesodródó - művileg életbentartott - hitelpiaci világválság. Sajnos. Viszont miután jól bezabáltak a semmittevés közepette, legalább Simor úr kinyilatkozott és megmondta a tutifrankót, miszerint "nincs ingyen ebéd". Innen bízom benne, hogy ő is kifizette amit zabált.

Ez a csúcsértekezlet remekül mutatja, mennyire impotens és inkompetens a teljes politikai elit. Semmire sem képes, termékenységre képtelen dilettánsok gyülekezete ül az ország fején. A problémának az csak az egyik fele, hogy ezek miért ilyenek amilyenek. A másik fele, hogy mi, akik valánk a választópolgárok, miért vagyunk olyanok, akik az ilyeneket megválasztják? Miért hagyunk érvényesülni egy nemzeti cirkuszt, amelynek pénzügyi, kultúrális, gazdasági és szociális illúzionistái arra is képtelenek, hogy legalább tisztességes műsorszámokat adjanak elő?! Az, hogy nincs más párt, nem egy válasz, hanem egy állapot. Ezen az állapoton nem úgy lehet változtatni, hogy a meglévő szánalomkupacokra húzzuk az X-et mint a jóbarmok, hanem úgy, hogy demokratikus eszközeinkkel élünk (amíg még vannak). Amit egyébként most is lehetne, de most sem tesszük. Nem presszáljuk, nem nyomjuk, és nem szívatjuk rommá a parlamenti pártokat és képviselőinket különféle civil szervezetek útján - holott jól látható, hogy EZEK OTT maguktól nem térnek jobb belátásra (eszük ágában sincs).

A válsághullám úgy ért minket, mintha valami nagyon kiszámíthatatlan dologról lenne szó. Gyakorlatilag pedig a hullám csúcsa előtt 1 nappal találódott ki, hogy kéne egy kicsit beszélgetni a problémáról majd valamikor 1-2 hét múlva amikor már úgyse lesz mit elkerülni, megoldani, megelőzni. Szánalom, szánalom, szánalom!!! Ezért etetünk, itatunk, utaztatunk Titeket és hunyunk szemet a szabadrablástok felett?! NEM.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.