Annyira bizarrnak hatott amikor egy másik blog kommentjei közt ráakadtam erre az információmorzsára, hogy először nem is akartam elhinni, hogy a XXI-ik században ilyesmi megtörténhet.

A zoom.hu nézegetésekor ütötte meg a szememet a szalagcím: "Garanciát kapnak a válság nagy vesztesei". De bár meg ne történt volna, most kevesebb morogni valóm volna.

Úgy látszik, a mi Ferencünk hagyományt teremtett a politikában az őszödi beszéddel - feltételezem én büszke magyarként, hogy a nagytestvér elnöke ennek a fordulatnak a használatát Ferenc mestertől leshette el. Videó usákiul értőknek.

Az elmúlt napokban a csapból is cigány gyerekek folynak.

Eddig se teljesen értettem, mi értelme 365 napból 395-öt csinálni. A jelek szerint az IMF (nemzetközi valutaalap) sem. Illetve pontosítanék - csak hogy máris ellentmondjak magamnak: mind szerénytelen személyem, mind az IMF értettük, hogy mi értelme egy virtuális 13-ik hónapnak. Amit egyikünk se ért: komolyan azt gondolja bárki is, hogy van erre fedezet?! Lári-fári...

Megtörtént a várva várt nemzeti áttörés: Orbán kezet fogott Gyurcsánnyal. Döbbenetes, hihetetlen! Valódi csodának lehetünk kortárs tanúi, kedves polgártársak. A poszt ezen a ponton akár félbe is szakadhatna, mivel ezen a momentumon túlmenően semmi érdemi dolog nem történt. De mivel nem az a célom, hogy beszámoljak az érdemi dolgokról, hanem az, hogy beszámoljak az érdemtelenségről, ezért a poszt tovább folytatódik.

Ha nem követném a napi politika alakulását idestova lassan 10 éve, majdnem megdöbbentene az MDF mai lépése (via Index). De ezen nincs mit meglepődni, hiszen hungarisztánban normális dolog, amikor egy halálraítélt - anno szebb napokat is látott - rendszerváltó pártból annak apparátusa útszéli repedtsarkút farag (ha ezzel a hölgyeket meg nem sértem).